2018. szeptember 5., szerda


Íriszdiagnosztika – a szem csak a lélek tükre?
"Diagnózis a szem alapján"
A szem még a nyelvnél is többet árul el az ember egészségi állapotáról. Az íriszdiagnosztika alapja a szem szivárványhártyáján (íriszén) látható jelek és az ezekben bekövetkező változások tanulmányozása. Ezt az egészség - ellenőrzési módszert, az íriszdiagnosztika specialistáin kívül, más terapeuták is alkalmazzak. Az íriszdiagnosztikában a szivárványhártya pontosan meghatározott területei a test egyes részeinek felelnek meg, s az ezeken a területeken észlelt változásokból a terapeuták szerint meg lehet mondani, hogy a test és a lélek mely részeivel vannak bajok, és azok milyen jellegűek.
Az íriszdiagnosztika történelme
Bár már a régi orvosok is a beteg szeméből próbálták meg kiolvasni a betegséget, a modern íriszdiagnosztika a magyar származású Péczely lgnác (1826—1911) munkáságával kezdődött. Péczely gyerekkorában egy törött lábú baglyot gyógyított. Észrevette, hogy a madár íriszében van egy fekete folt, amely a bagoly lábának gyógyulásával egy fekete pont körül fokozatosan fehérre változott.
Péczely később, már orvosként meggyőződött arról, hogy ugyanaz a betegség mindig ugyanott hagy árulkodó jelet a különböző betegek íriszén. 1881-ben közzétett eredményei Európa-szerte, majd az 1900-as évek elején az Amerikai Egyesült Államokban is nagy érdeklődést váltottak ki. 1950-ben Bernard Jensen itt dolgozott ki egy részletes térképet mindkét szem íriszéről, pontosan megjelölve az írisz egyes területeihez tartozó testrészeket.
 A szivárványhártya felépítése

A szivárványhártya, a tortaszeletekhez hasonlóan, a test egyes részeihez vagy funkcióhoz kapcsolódó szeletekre, illetve hat, az egyes szervrendszerekhez tartozó korgyűrűre vagy zónára tagolódik. Az első (egyben legbelső) zóna a gyomorhoz, a második a bélrendszerhez, a harmadik a ér- és nyirokkeringéshez, a negyedik a belső és külső elválasztású mirigyekhez, az ötödik izmokhoz és a csontvázhoz, végül a hatodik (a legkülső) a bőrhöz és a kiválasztáshoz tartozik. A bal oldali írisz a test bal, a jobb oldali a test jobb oldalával áll kapcsolatban. Sok szerv és funkció mindkét íriszen tükröződik. Általánosságban el lehet mondani, hogy a felsőtest szerveinek és funkcióinak állapotát az írisz felső része, míg az alsótesthez tartozókét az írisz alsó része jelzi. Feltételezik, hogy a fehér jelek gyulladás, túlzott serkentés és stressz hatására keletkeznek, a feketék pedig akkor, ha az adott szerv vagy testrész működése hibás. A szivárványhártya külső kerületén megjelenő sötét gyűrű arra utalhat, hogy a rossz kiválasztás eredményeként, méreganyag halmozódik fel a bőrben.